Egyik legeredetibb színészünk, de magáról csak nagyon ritkán árul el bármit is. Most azonban (szinte) mindent megtudhatunk róla, amire mindig is kíváncsiak voltunk: Mucsi Zoltán a Bérczes Lászlóval készített beszélgetőkönyvben őszintén és kendőzetlenül vall szakmáról, magánéletről, melós apáról és arról, végül miért alakult úgy, hogy nem géplakatosként élte le az életét.
Következő előadásunk
| Képmás-est | 09.16. szerda 19:00 | MOM Kulturális Központ | További előadások >>> |
Híreink
Az Arvisurában töltött hőskorra élete talán legboldogabb időszakaként emlékszik vissza Scherer Péter, aki az elmúlt évtizedben újra az ötvenéves Szkéné Színház meghatározó alkotói közé tartozik mint a Nézőművészeti Kft. egyik vezetője.
Kezdetben, Katona László mozdulatlanul és némán is beszédes figuráját látva, Oblomov jut eszembe. Ettől egyfajta (irodalmi) időutazásba kezdek, van idő rá, mert a színészek már a bevilágított színpadon ülnek, míg a publikum komótosan helyet foglal.
Bár elsősorban dramaturgént dolgozom, a Kalap már a második rendezésem itt a B32-ben. Hasonlóan a Madárka című első munkámhoz, személyes motivációból választottam az anyagot. Oliver Sacks könyve régóta a kedvenceim közé tartozott, és most éreztem úgy, hogy a barátaimmal szívesen megpróbálnék egy előadást készíteni belőle.
Eleven éjszakával kezdődött, tavaszi karantén lett belőle. Nyáron jókedvünk volt, elkészítettük a Kicsibácsit. Aztán elindult Kartonpapa rendet tenni, de a második hullám megelőzte.
A Kicsibácsi, kicsinéni próbái már javában zajlanak, készülünk a Vidor Fesztiválra és az Ördögkatlan Napokra, aztán pedig elkezdjük próbálni Tasnádi István Kartonpapa című darabját a szerző rendezésében.
Az adód 1 százaléka sokat számít nekünk!
Támogass minket, hogy fontos témákról készíthessünk elgondolkodtató és szórakoztató előadásokat.
Adószámunk: 14674291243
Ismét közös produkcióra készül a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. Az eleven éjszaka magyarországi bemutatójára február 22-én kerül sor.
Főleg a neurológusa mutatja fel töményen a kiáltó abszurditást: korunk legelterjedtebb pszichés zavara, az abnormálissá felduzzasztott hiú ego a közmegegyezés szerint még bőven belefér a normális kategóriába.
Szinte naponta jelenik meg cikk arról, hogy világszerte egyre több az ilyen vagy olyan viselkedésproblémával küzdő gyerek.
Egyik ember megválthatja a másikat? Képes lehetek alakítani a másik sorsát, mondjuk, a gyerekemét?