Főleg a neurológusa mutatja fel töményen a kiáltó abszurditást: korunk legelterjedtebb pszichés zavara, az abnormálissá felduzzasztott hiú ego a közmegegyezés szerint még bőven belefér a normális kategóriába.
Kalap
“Az orvos érdeklődése a természettudóséval ellentétben… egyetlen élő szervezetre irányul: az identitását mostoha körülmények között is megőrizni igyekvő emberi lényre.”
“Talán át kellene gondolnunk az “egészség” és a “betegség” fogalmát, hogy inkább azt jelentsék, mennyire képes egy szervezet olyan új rendet és szerveződést teremteni, amely megfelel a megváltozott körülményeknek és igényeknek, ahelyett hogy az egészséget egy mereven meghatározott “normának” tekintenénk.”
“Az én szememben utazók ők, akik fantasztikus világokat tárnak föl- olyan világokat, amelyekről máskülönben, tudomásunk vagy elképzelésünk sem lenne. Ezért érzem úgy, hogy van valami meseszerű az életükben és az utazásaikban.” (O. S.)
Köszönet Borbély Andrásnak, Farkas Róbertnek, Hajnal Gergőnek, Tárnok Zsanettnek, Kollárovics Nórának, Nagy Kittinek, Dallos Zsuzsának, Torák Györgyinek valamint az Afázia Egyesületnek és a Vadaskert Alapítványnak.
Kapcsolódó tartalmak
Bár elsősorban dramaturgént dolgozom, a Kalap már a második rendezésem itt a B32-ben. Hasonlóan a Madárka című első munkámhoz, személyes motivációból választottam az anyagot. Oliver Sacks könyve régóta a kedvenceim közé tartozott, és most éreztem úgy, hogy a barátaimmal szívesen megpróbálnék egy előadást készíteni belőle.