A Vakság utoljára

Május 8-án, hétfőn, utolsó alkalommal lesz látható Vakság című előadásunk Budapesten, a Katona József Színházban. A fiatal nő történetét, akik elveszíti a látását, Sárosdi Lilla sok fesztiválon és középiskolában játszotta már 2012 óta.  Scherer Péter rendező így beszélt a közös munkáról a bemutató környékén:

"Ebben inkább az a rendezés, hogy hogy' rakjuk össze magát a textust. Hogy hogy' legyen ennek füle-farka, humora, értelme, szépsége, és mindez hogyan váltakozzon abban a ritmusban, hogy ez a legészrevétlenebbül, de mégiscsak hatásosan működjön. A színészekkel eredményesen kommunikálni szintén komoly feladat. Erre a részére nagyon büszke vagyok mindkét előadásban, mert szerintem két elképesztően tehetséges színésszel dolgoztunk együtt. Mindent el lehet rontani, ezt tudjuk, én is színész vagyok. Lehet rosszul is instruálni valakit, sőt ezerféleképpen lehet rosszul és csak néhányféleképpen lehet jól. De Lillával és Krisztiánnal is sikerült egy olyan bizalmi viszonyba kerülnünk, ami miatt mind a két darab jól működik."

"Azt a görögök óta újra és újra felbukkanó toposzt, hogy a vak ember talán nem látja azt, ami körülöttünk van, de mást jól, sőt, talán jobban is lát nálunk, a főhős kigúnyolja, kimondatlanul is visszautasítja. Inkább cinikusan megjegyzi, hogy ő nem egy Teiresziasz. A Vakságot nézve a vak és a sérült ember sem sérthetetlen, rá is lehet rossz szemmel nézni, ha éppen üvöltözve követel empátiát. De az utolsó monológ azért Büchner Woyzeckjének holdas meséje az árva gyermekről, aki a Földről nem talált el a Naphoz." Herczog Noémi 

„Azt a szót, hogy vak, messzemenően nem tudom kimondani. De ha a "vak"-ot annak értelmeznék, ami, annak, hogy nem lát, ennyi, ha e mögött nem lenne több, akkor nyugodtan lehetne használni. Azért van bajom a „vak” szó használatával, mert valami még társul mellé. Egy kisebbrendűségi, egy alacsonyabbrendűségi érzés, esetleg sajnálat. Egyszóval olyanokat hoz magával a szó, amiket nem tartalmaz. Ez a baj. A vakság az egy állapot. Az az állapot, amikor a két szemünkkel nem látunk. Nem az, hogy lelki fogyatékos, vagy értelmi fogyatékos, vagy lelki vak.

Persze a látók sem kapják meg azt a segítséget, hogy tudják, mit jelent az, hogy valaki vak. Ahhoz, hogy egy vakkal valóban bánni tudjanak, vagy egyáltalán érintkezni vele, ahogyan az normális, ahhoz valamit meg kellene tanulniuk…”

Az előadás szövegkönyve gyengénlátó és látássérült emberek beszámolói, valamint az alkotók írásai alapján készült.

Játssza: Sárosdi Lilla
Alkotók: Sárosdi Lilla, Scherer Péter, Gyulay Eszter
Rendező: Scherer Péter