A gyávák egyik bátra - Sándor Zita A gyáváról

Előadás: 

Hogy elérjek Palkonyára, a 13:00-kor kezdődő A gyávára, a 12:10-kor Nagyharsányba érkező buszra kellett felszállnom. Meglepően nagy tömeg várakozott a megállóban; ezen a járaton utazott és próbálta játékba vonni az utasokat a Busz-színház is.

A pluszszolgáltatás plusz idővel jár, így éppen kezdésre értem a Faluház kapujához, ahol még nagyobb tömeg fogadott. Szerencsére nekem sikerült bejutnom, de az előadásra beszűrődő hangok tanúsága szerint nem mindenki járt ilyen jól – s ezt nem restellem megjegyezni, hiszen nem csak én (és a közönség) hallottam meg a kinti zajt, hanem a játékban lévő színész, sőt, nemcsak meghallotta, hanem reagált rá, zökkenőmentesen beleépítette az előadásba. Kovács Krisztián virtuóz, heroinista alakítását figyelhettük ugyanis.

(forrás: Ördögkatlan fesztivál)

         A Nézőművészeti Kft. és a Manna Kulturális Egyesület közös produkciója olyan színházi előadás, ami közvetlenül akar bekapcsolódni a társadalmi problémák megoldásának keresésébe; drog prevenciós program keretében iskoláról iskolára járnak vele szerzői. Krisztián egy drogos fiú, aki mesél nekünk magáról, cikázik a jelen és a múlt eseményei, valamint a megfogható, visszakereshető tapasztalatok és a belőlük táplálkozó képzettársítások között. Kovács Krisztián taglejtései, szavai, gondolatritmusai természetesek és őszinték, s a megtalált helyzetek, ismerős szituációk erőssé és hitelessé teszik a megformált figurát. Scherer Péter – aki az eredeti terv szerint csak rendezője a darabnak – két alkalommal próbál bejutni a fia szobájába, az ő szerepe inkább funkcionális, semmint sziporkázásnak teret adó, Krisztián alakját árnyalja és hozza közelebb a fiatal korosztályhoz.

         Az előadáshoz szorosan hozzátartozik az utána következő beszélgetés. Ez legtöbb esetben diákokkal történik és drámapedagógia foglalkozást is magába foglal, ma más jelleget öltött, de a bemelegítő-kezdő kérdések ugyanazok; a valóságból kölcsönzött részletek mennyiségére és milyenségére volt kíváncsi a néző – kétségek nélkül bízva a karakter jólformáltságában –; majd specifikus és általánosabb, a színházzal és a drogokkal kapcsolatos kérdések kerültek elő.

Ebben a formában egy átgondolt, ütős, problémafeltevő, nem agyonismételt és elcsépelt prevenciós fordulatokat szajkózó, a fiatalok valóságérzékelési küszöbjét eltaláló, élvezhető és szórakoztató, mégis komoly téttel bíró produkcióval van dolgunk. Remélem egyre több iskolában és játszóhelyen találkozhatunk vele a jövőben, nem korosztály vagy néző specifikus előadás, sőt.