MIND MEGHALUNK?! – férfiterápia 40 felett, azaz Pánik Újbudán
A fél világon végigsöprő Pánik című vígjáték szeptember 24-én debütált a B32 Galéria és Kultúrtérben. A negyvenes éveikben járó férfitrióról szóló történet Tárnoki Márk rendezésében került bemutatásra, Katona Lászlóval, Kovács Krisztiánnal és Kovács Lehellel a főszerepben. A Marie Claire és a Pótszékfoglaló is a bemutatón járt…
„[…] Az előadás egy pontján kétségbeesésükben a ChatGPT-től kérnek tanácsot. Ez adta az ötletet, hogy bevezetésként rákérdezzünk a mesterséges intelligenciánál, hogy vajon miért járnak az emberek színházba. Átfogó választ kaptunk, miszerint a színház egyszerre jelent kikapcsolódást, művészeti és közösségi élményt, tanulást és kulturális felfedezést, történetekbe mélyedést és egyes karakterekkel való azonosulást. A B32 Galéria és Kultúrtér friss bemutatójának receptje, hogy mindegyik funkcióból adagoljon egy csipetnyit az élménygazdag végeredményt igencsak hálásan fogadó nézőknek[…]
[…] A színészek saját nevüket adják a szerepekhez (Krisz, Laci és Lehel), így feltételezhető, hogy valamennyire róluk is, az ő közegükről is szól, amit játszanak, mindenesetre ismerős lehet nekik az alaphelyzet. Önmagában beszédes, hogy az eredetileg a harmincasokra kitalált történetet átszabták a fiatal negyvenes korosztályra, akik ezek szerint még mindig viaskodnak a felnőtté válással. Bizonytalanok a párválasztásban, a szülői szerepben, a szakmai önmeghatározásban. Habár a darabban írtak szerint mérnök, grafikus és tévés munkákat képviselnek, lehetnének bármi mások, ugyanannyira elveszettek lennének, tétován keresgélnék a biztos pontokat és előbb-utóbb pánikolnának. De kik ez a férfiak? És miért tartanak itt?[…]
[…] Az előadás természetesen nem az ő életútjukat dolgozza fel, de a felvetett kérdésekkel akár saját személyükben is szembesülhettek, ahogy a nézőtéren hangosan szórakozók közül bárki más. A finn és a magyar hétköznapok között ugyanakkor húzódik egy hatalmas szakadék: előbbiben a kényelmes társadalmi jólét, utóbbiban a széthullott közállapotok keltette kiszolgáltatottság nehezíti meg az egyéni boldogulást. Közös pont: inni mindenki szeret. Jól bevált színházi hatás, hogy a lerészegedés lépcsőfokain haladunk az egyre őszintébb beszólogatások és vallomásszerű kifakadások felé. És a színészek élnek is a lehetőséggel, csak úgy zubog belőlük a játék, a rendező Tárnoki Márk bátran kiereszti az érzelmi csapokat, a nagyjelenetek hangos robajjal csapódnak be az amúgy pofásan berendezett IKEA-térbe. […]
Hegedűs Róbert, Marie Claire
A teljes kritika itt érhető el!
[…] Persze jobb félni, mint megijedni, de ez sem olyan biztos, mert a félelemből szép lassan, alattomban rettegés formálódik. Persze ez a rettegés ma sokaknak úgy kell, mint egy falat kenyér… Tárnoki Márk pont ezt ragadta meg expresszíven Mika Myllyaho Pánik c. darabját rendezve a B32 Galéria és Kultúrtérben. A finn szerző darabját fergeteges félelem, ötletelés és önbizalomhiány cunamivá formálta, amelyben kapkodjuk a fejünket az egymással versengő geggek és a hirtelen hangulat- és cselekvés váltások között – komoly teljesítmény, ha nem esünk pánikba. És ha ez tényleg sikerül, akkor már bőven megérte.[…]
[…] Tárnoki Márk olvasatában egészen mesterien, bravúrosan lesz a kis pánikból mindent elborító, betöltő, amely pont a globális mérete miatt tart tükröt, józanít ki, tesz mindent a maga helyére.
És erre a helyretevésre kimondhatatlanul szükség van ebben a Pánikban. Hisz a stressz- és bizonytalanság keltés iparággá, egész üzletággá nőtte ki magát, amelyben mindig gurut, vezetőt, terapeutát keresünk, de nincs. Mert mi vagyunk azok. A magunkéi. És ebbe a felismerésbe biztosan nem fogunk mind belehalni.[…]
Csatádi Gábor, Pótszékfoglaló
A teljes kritika itt érhető el!