Nagyon orosz sajátságosság

Hogy született a Kivettem a fejemből egy gömböt? A dalok voltak előbb vagy a szövegek?

K. L.: Másfél-két évvel ezelőtt Darvas Kristóf megkeresett minket Roszik Hellával, hogy egy rádiójátékhoz írt néhány dalt. Mi akkor csak azt a néhány dalt ismertük meg, de ahogy elkezdtük olvasni az Esetek című könyvet, beleszerettünk Harmsz szövegeibe, és elkezdtünk vele mi hárman dolgozni: Kristóf további dalokat is írt, és felvetődött, hogy csináljunk belőle a Nézőművészeti Kft-vel egy zenés estet, ahol szövegek, jelenetek is vannak már Harmsztól. Most már jó sok próza is van, nehéz is belőni a műfaját, hogy mi ez, talán koncertszínháznak lehetne mondani. Vagy zenés kabarénak.

Darvas Kristóf írta a dalokat vagy közösen találtátok ki őket?

K. L.: Mikor megkeresett minket, már hozta a kottákat és a szövegeket. Mindent kitalált. Néhány apróbb változtatást persze elfogadott, egy-két hangnemváltást, de minimálisan változtattuk csak az ő kottáin. A prózai szövegeket pedig Cseicsner Otília válogatta. Vele közösen kerestük meg egy-egy történet, párbeszéd, monológ helyét, melyik dal előtt-után legyen.   

Van egy történet, amit töredékesen, de elmeséltek?

K. L.: Azt nem mondhatnám, de a szövegek és a dalok érzetei erősen kapcsolódnak egymáshoz. Danyiil Harmsz az orosz avantgárd képviselője, gyakran szürreális, néha azt is érzem, hogy abszurd, egy olyan világot teremt, amin belül izgalmasak a kapcsolódási pontok. Nekem még Csehov is eszembe jut róla, de nem a színdarabja, hanem a novellái vagy a belőlük készült Kiss Csaba darab a De mi lett a nővel? A dalok is hol nagyon fájdalmasak, hol nagyon viccesek. Előfordul például, hogy énekelek valakiről, de nem lehet tudni, pontosan kiről is van szó, úgyhogy gyorsan be is fejezem. Ezen tényleg jókat lehet nevetni.

Rusznyák Gábor rendezőként hogy vesz rész a munkában?

K. L.: Nagyon jó, hogy van, aki kívülről ránéz az anyagra és egyszerű világos instrukciókkal helyére tesz egy-egy helyzetet. Hogy egy-egy szöveg milyen attitűdből szólaljon meg. Kevés időnk van mindenre. A dalokat régebb óta próbáljuk. Nagyon hiszünk mindannyian Harmsz világában, ami a dalokban és a prózai szövegekben egyaránt benne van és ahogy minket behúzott, be fogja húzni a nézőt is.

Mondod, hogy abszurd világ, mennyire hasonlít a Monthy Pytonra?

K. L.: Az orosz abszurd különbözik az angoltól. Nem lehet semmi máshoz sem hasonlítani. Tele van érzelemmel, nagy gesztusokkal, de ugyanakkor pici dolgokkal is el tud szöszölni. Tud ezek között élesen, ötletesen, játékosan váltani. Nyíltan és emberien beszél az erotikáról, szexualitásról. Én is éneklek egy dalt, amiben a feleségéhez szól az író, forrón és őszintén. Nagyon orosz sajátságosság ez. Érzelmes, fájdalmas és nagyon vicces.