Minden családban vannak furcsa figurák, kelekótya kuzinok, akikkel nem szívesen ülünk le a vasárnapi ebédhez. Minden családban vannak kényes témák, amik körül úgy piruettezünk beszélgetés közben, mint az orosz jégtáncosok. Minden családban vannak elefántok a szobában, amiket brüsszeli diplomaták rutinosságával nézünk szobabiciklinek. Tasnádi István Kartonpapa című darabja egy ilyen hétköznapi családban játszódik. Károly ebédelni hívja testvérét, Évát. A két család feszengve ül asztalhoz. Szóba kerül az igény szerinti szoptatás, a szoboszlói közös nyaralások, a pszichiátria és szép lassan minden darabjaira hullik: házasság, szülő-gyerek kapcsolatok. Ide vezet ez a nagy szabadság. Vajon hol késik Kartonpapa, hogy végre rendet tegyen?
"Az először ártatlan játék vérre menő, brutális borzalommá válik..."
„Ez nonszensz. De légy résen, bármi megtörténhet!...”
„Egy család sokféle lehet. Különbözhetnek a tagok létszámában, a nemek arányában, világlátásukban, és abban is vajon érdemes-e a történetüket színpadra vinni..."
A Revizor, a Népszava és a Színházi Folyóirat kritikái a Kartonpapa című előadásról.
